Gyárat nyit a Mercedes Kecskeméten. Örülünk, vigadunk, lesz sok munkahely, meg alkatrész olcsóér' kéz alatt. Az állam 37 milliárd forinttal támogatja az üzem létesítését, állítólag meg is fog térülni ez az összeg hamar. Az eddig leírtakkal is lehetne vitatkozni, de most ezt nem ezért írom. Hanem.
Van egy nagy cég, akinek annyi a pénze, mint fű a réten, csillag az égen, csepp a tengerben. Meg van mondjuk tízezer cipőjavító kisiparos. Ha előbbi akar üzemet létesíteni, az állam megy elébe, segít, ahol tud, támogatást ad neki. Ha utóbbiak, akkor meg ők mennek az állam elébe, engedélyhegyek, papírhalmok, adóbevallás kínjai, stb. Tehát úgy néz ki, mintha annak, akinek (aminek) nem lenne szüksége rá, engedményeket teszünk, míg akiknek lenne igényük, nehezítéseket kapnak. Ugye furcsa? (Lásd még az Egymillió fontos bankjegy című Mark Twain novellát, ill. filmet.)
Nyilvánvalóan ötlik az eszünkbe az érv: azért van ez, mert "a nagy cég majd sokkal több állami bevételt termel, mint a sok cipőjavító". Lehet. Persze gondolom nem készült olyan felmérés, hogy ha ennyi pénzt ksivállalkozások támogatásába invesztálna az állam, az mennyi idő alatt térülne meg. Rádaásul lehet, hogy a cipőjavító jobban szeretne saját kis vállalkozásában önmaga uraként cipőt javítva megélni, mint a nagy gyárban a futószalag mellett gürcölni naphosszat. Ja, hogy ez az államot nem érdekli adott esetben? Mert neki nem az állampolgárok életének jobbítása a célja? Vagy azt gondolja, hogy csak akkor lehet jobb az állampolgároknak, ha a GDP nő?
Ha ugyanannyi, mint tavaly, de az emberek jobban érzik magukat a bőrükben az nem elég? Erre van mérőszámunk?
