Gaz(da)ság?

Ha 250 dollárra emelkedik az olaj hordónkénti ára, katasztrófa következik be, írják itt, mindenféle forrásokra hivatkozva.

Éhínséget jósolnak, persze lehet, hogy csak a parlagon hagyott földeket fogják újból művelésbe hozni, a traktor helyett pedig majd a munkanélküliek visszavonulnak kis hőzöngés után földet művelni a földekre. Ráadásul adott esetben szövetkezeti, vagy saját földre. Szörnyű lenne, ha az így megtermelt termékeket helyben el is fogyasztanák és nem szállítanák a világon körbekörbe, mert valahol olcsóbb megtermelni, mint ahol megeszik (jelenleg, ilyen üzemanyagárak mellett). Agrármultik csődje, kis önellátó közösségek létrejötte. Tényleg borzasztó.

Csődbe mennek a nagy cégek. Katasztrófa lenne, ha pl. bármelyik ruha, vagy cipőgyártó óriáscég helyett mindenhol a helyi szakemberek varrnák a ruhákat és cipőket, amiket így nem kellene sehova szállítani, hiszen a szomszéd gyalog is át tudna jönni érte.

Megállna a gazdasági növekedés. Ok, megáll. És? Akkor vége a világnak? Mindenki ezt mondja, de hogy honnan való a megállapítás, nem tiszta. Esetleg csak bebizonyosodik, hogy ez a rendszer nem működik, meghaladottá vált (mint eddig minden rendszer egy idő után a történelem folyamán) és jön helyette másik. Jobb, vagy rosszabb, nézőpont kérdése. De más. Mások lesznek szegények, mások gazdagok. Talán csökkennek a társadalmi különbségek, talán nőnek. Kevesebb munkáért talán kevesebb pénzünk lesz, talán több, de talán nem fog érdekelni senkit, mert hát ugye akkor is éltek emberek, amikor nem volt pénz egyáltalán. Nem nekik nem volt, hanem még NEM LÉTEZETT. Nem találta ki valaki.

Tudtommal még nem sikerült bizonyítani, hogy azok az emberek boldogtalanabbul éltek, mint mi.