Gaz(da)ság?

Az élelmiszerválság problémáját oldják meg, miközben degeszre eszik magukat.

Odon von Horvath "Mit csinál a kongresszus?" című darabja jut az ember eszébe (az enyémbe mindenképp), ahol a prostitúció ellen küzdenek, de a prostituáltnak nem segítenek, aki a kongresszus elé járul, mert ők a problémát általában szeretnék megoldani, nem céljuk az egyedi esetek megoldása...

No comment.

Az indexen találtam a magyar adórendszer szépségeiről, külsős szakértő írta.

Nagyjából egybevág elképzeléseimmel, lehet olvasgatni:

http://index.hu/velemeny/jegyzet/san080624/

 

Gyárat nyit a Mercedes Kecskeméten. Örülünk, vigadunk, lesz sok munkahely, meg alkatrész olcsóér' kéz alatt. Az állam 37 milliárd forinttal támogatja az üzem létesítését, állítólag meg is fog térülni ez az összeg hamar. Az eddig leírtakkal is lehetne vitatkozni, de most ezt nem ezért írom. Hanem.

Van egy nagy cég, akinek annyi a pénze, mint fű a réten, csillag az égen, csepp a tengerben. Meg van mondjuk tízezer cipőjavító kisiparos. Ha előbbi akar üzemet létesíteni, az állam megy elébe, segít, ahol tud, támogatást ad neki. Ha utóbbiak, akkor meg ők mennek az állam elébe, engedélyhegyek, papírhalmok, adóbevallás kínjai, stb. Tehát úgy néz ki, mintha annak, akinek (aminek) nem lenne szüksége rá, engedményeket teszünk, míg akiknek lenne igényük, nehezítéseket kapnak. Ugye furcsa? (Lásd még az Egymillió fontos bankjegy című Mark Twain novellát, ill. filmet.)

Nyilvánvalóan ötlik az eszünkbe az érv: azért van ez, mert "a nagy cég majd sokkal több állami bevételt termel, mint a sok cipőjavító". Lehet. Persze gondolom nem készült olyan felmérés, hogy ha ennyi pénzt ksivállalkozások támogatásába invesztálna az állam, az mennyi idő alatt térülne meg. Rádaásul lehet, hogy a cipőjavító jobban szeretne saját kis vállalkozásában önmaga uraként cipőt javítva megélni, mint a nagy gyárban a futószalag mellett gürcölni naphosszat. Ja, hogy ez az államot nem érdekli adott esetben? Mert neki nem az állampolgárok életének jobbítása a célja? Vagy azt gondolja, hogy csak akkor lehet jobb az állampolgároknak, ha a GDP nő?

Ha ugyanannyi, mint tavaly, de az emberek jobban érzik magukat a bőrükben az nem elég? Erre van mérőszámunk?

Ha 250 dollárra emelkedik az olaj hordónkénti ára, katasztrófa következik be, írják itt, mindenféle forrásokra hivatkozva.

Éhínséget jósolnak, persze lehet, hogy csak a parlagon hagyott földeket fogják újból művelésbe hozni, a traktor helyett pedig majd a munkanélküliek visszavonulnak kis hőzöngés után földet művelni a földekre. Ráadásul adott esetben szövetkezeti, vagy saját földre. Szörnyű lenne, ha az így megtermelt termékeket helyben el is fogyasztanák és nem szállítanák a világon körbekörbe, mert valahol olcsóbb megtermelni, mint ahol megeszik (jelenleg, ilyen üzemanyagárak mellett). Agrármultik csődje, kis önellátó közösségek létrejötte. Tényleg borzasztó.

Csődbe mennek a nagy cégek. Katasztrófa lenne, ha pl. bármelyik ruha, vagy cipőgyártó óriáscég helyett mindenhol a helyi szakemberek varrnák a ruhákat és cipőket, amiket így nem kellene sehova szállítani, hiszen a szomszéd gyalog is át tudna jönni érte.

Megállna a gazdasági növekedés. Ok, megáll. És? Akkor vége a világnak? Mindenki ezt mondja, de hogy honnan való a megállapítás, nem tiszta. Esetleg csak bebizonyosodik, hogy ez a rendszer nem működik, meghaladottá vált (mint eddig minden rendszer egy idő után a történelem folyamán) és jön helyette másik. Jobb, vagy rosszabb, nézőpont kérdése. De más. Mások lesznek szegények, mások gazdagok. Talán csökkennek a társadalmi különbségek, talán nőnek. Kevesebb munkáért talán kevesebb pénzünk lesz, talán több, de talán nem fog érdekelni senkit, mert hát ugye akkor is éltek emberek, amikor nem volt pénz egyáltalán. Nem nekik nem volt, hanem még NEM LÉTEZETT. Nem találta ki valaki.

Tudtommal még nem sikerült bizonyítani, hogy azok az emberek boldogtalanabbul éltek, mint mi.